Kirándulás a Felvidékre

Minden a „Határtalanul!” című pályázattal kezdődött, amelyre iskolánk először pályázott. Még hatodik osztályban Botond bácsi, a magyartanárunk boldogan jelentette be, hogy megnyertük a pályázatot és lehetőségünk van kimenni három napra Szlovákiába.

Azóta eltelt egy év, és el is jött a kirándulásunk napja. Reggel hét órakor már mindenki készen állt a következő izgalmas napokra. Végre el is indultunk és egészen Esztergomig meg sem álltunk, ahol felvettük az idegenvezetőnket, akinél jobban keresve sem találhattunk volna. Itt még pihentünk egy kicsit, de utána mentünk az első állomásra, ami nem volt más, mint a csatai iskola, ahol nagyon kellemes fogadtatásban volt részünk, a fiúknak még focizni is volt lehetőségük az ottani diákokkal. Következő állomásunk Léva vára volt, az első vár, amit kirándulásunk során megnézhettünk. A vár mellé egy kis múzeumlátogatás is társult, ahol érdekes kiállításokon követhettük végig a vár történelmét. Napunk utolsó helyszíne az egyik legszebb bányaváros, Selmecbánya volt, ahol először a városban nézhettünk körül, majd megjártuk a Kálváriát, azaz Jézus útját. Ezután elmentünk a szállásunkra, Alsódobokra, ahol elfogyasztottuk finom vacsoránkat, majd elmentünk a szobáinkba.

A második nap volt a legfárasztóbb, rögtön 3,5 km-t gyalogoltunk fel Gímes várához, de a kilátás miatt megérte és nem mellesleg a várrom is gyönyörű volt. Az idegenvezetőnk erről is órákat tudott volna beszélni, mint az összes többi várról. Ezután meglátogattuk Nagytapolcsány várát, ahol gyönyörű kilátás mellett fogyaszthattuk el az ebédünket. Majd mentünk tovább Nyitra városába, ahol betekintést nyerhettünk a püspökség csodálatos épületébe, majd megnézhettük a várost. Az utolsó állomásunk a pogrányi tájház volt, ahol körbenézhettünk egy régiesen berendezett házban, majd a hímzést is elsajátíthattuk. Mindezek után visszamentünk a szállásunkra, és a vacsora után el is foglalhattuk a szobáinkat.

Utolsó napunkat is egy várrommal kezdtük, ami nem volt más, mint Szentgyörgy vára. Ebből a várból maradt fenn a legkevesebb, mégis megvolt a maga különlegessége. Miután leküzdöttük magunkat a hegyről, mentünk tovább utolsó előtti helyszínünkre, Dévény várába. A kilátás egyszerűen csodálatos volt, látni lehetett, ahogy a Duna és a Morva összefolyik, látni Ausztria erdőit pedig gyönyörű volt. Sajnos ezen a csodálatos helyen nem maradhattunk sokáig, mert mennünk kellett utolsó helyszínünkre, Pozsonyba. Itt megnéztük a várat és a szép várost, idegenvezetőnk pedig egy fantasztikus játékot talált ki számunkra, amit nagyon élveztünk. Amikor vége lett a játéknak, mindenki legnagyobb sajnálatára el kellett indulnunk haza. Ezzel véget is ért a kirándulásunk.

Ez mindenkinek egy életre szóló élmény volt. Csodálatos helyeken jártunk, és gyönyörű várakat nézhettünk meg, mindezt három nap alatt. Én fantasztikusan éreztem magam, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Írta: Nagy Viola 7.b